Az utolsó rész…
A záróepizód története ott folytatódik, ahol a legutóbb abbamaradt: a téli táborban. Szerencsére mindenki megvan épen és egészségesen, az idő gyönyörű, úgyhogy most már semmi akadálya, hogy a maradék időt értelmesen használja ki a két klub “legénysége”.
A sztori ebben a részben két külön szálon fut, az egyik Sakuék készülődését és utolsó estéjét mutatja be, a másik az otthon maradt Roma-kunre és Oumi-sanra fókuszál. Utóbbiak egyébként szerintem sokkal érdekesebbek a már számtalanszor elsütött csillagbámulásnál, hiszen kettejük kapcsolata, illetve ennek elmélyítése (sajnos) csak a vége felé került terítékre.
Szóval Oumi elhívja a tanulástól és a próbafelvételiktől már teljesen kimerült klubelnököt egy romantikus éttermi vacsorára.
Utána természetesen közösen megszemlélik a csillagos eget…
..és…
..és……
De nem. Oumi visszafogja eddigi rámenős énjét és mégsem mondja ki amit várnánk, de ettől függetlenül ez semmit sem von le a jelenet hangulatából és a nyilvánvaló tényből: ők ketten elindultak a közös úton. 
A többiek a hegyekben talán épp ebben a pillanatban találják meg az este fénypontját a távcsővel való hosszas babrálás után.
Az aranyszín fénybe öltözött Szaturnusz láttán átélt közös élmény csak tovább erősíti a társaságban az összetartozás érzését, még ha tudják, hamarosan eljön a búcsú pillanata. Tavasszal többen új iskolába kerülnek, a régi klubokba új tagok lépnek, de a csillagok szeretete mindannyiukat elkíséri, bárhová is menjenek.
Egy kellemes zenés betéttel érzékeny búcsút veszünk a szereplőktől, de a zárójelenetben még egy kis időre visszatérünk az immár a tavaszi évnyitót ünneplő Souei Középiskolába.
Saku rövid kommentárjában megtudhatjuk, hogy mi történt az iménti események óta eltelt idő alatt…
A Csillagász Klub elnöke Mihoshi lett, aki töretlen lelkesedéssel (és rettegve a megszüntetéstől) az idei toborzás során is aktívan hajszolja az új tagokat. 
Kotozuka-senpait ismét megválasztották a Diáktanács elnökének, úgyhogy Mii-chan félelmei talán nem is egészen alaptalanok. Na jó, azért annyira nem komoly a helyzet, hiszen a szigorú elnök szíve puha mint a vaj (főleg, ha Sakura gondol) úgyhogy nem valószínű, hogy normális esetben rajta múlna a szakkör jövője.
És hát hogy is végződhetne stílusosabban ez a vidám kis sorozat, mint Mihoshi első részben megismert nagybelépőjének újabb változatával és az égből aláhulló látványos csillagzáporral.
Vége.
Be kell vallanom, hogy ezt a sorozatot inkább csak egyfajta hirtelen felindulásból kezdtem el részenként blogolni, mert semmi mást nem találtam az őszi szezonban amiről érdemes lett volna ilyen részletesen írni. Jó, igazából erről sem kellett volna, de utálok félmunkát végezni és különben is; ha már egyszer elkezd valamit az ember, akkor igyekezzen rendesen csinálni.
Egyébként szerettem ezt a sorozatot, bár eleinte azt hittem, hogy végig a vígjáték vonal fog dominálni, ám ahogy a fenti ábra is mutatja, a romantika – sőt esetenként egy hangyányi dráma is sikeresen belekeveredett a sztoriba. Ahogy reméltem, a dolog nem ment el vészesen a tudományos irányba, bár az is igaz, hogy így eléggé egyhangú lett a folyton ismételgetett ugyanazon csillagászati rész. A fő hangsúly természetesen megmaradt a vidámságon, ebből a szempontból szerintem egész jól teljesített az anime, amelynek színvonala végig viszonylag folyamatos szintet képviselt. Ez – bár nem ér fel a legjobbakhoz – az átlagosnál mégis valamivel magasabb pontszámra érdemes.
A külsőségek tekintetében igazából semmi különöset nem tudnék kiemelni, kivéve, hogy időnként a szereplők ábrázolása talán nem sikerült tökéletesre. A karakterdizájn egyébként szimpatikus éppúgy, mint a szereplők jelleme. Ez utóbbit sajnos nem mindenkinél volt idő hosszasan boncolgatni, pedig néhány mellékszereplő elővétele üdítő változatosságot lophatott volna a történetbe. Az, hogy Saku szerelmi sokszöge végül sehova sem fejlődött, tulajdonképpen nem lett zavaró, hiszen tipikusan olyan lányok veszik körbe, akiket külön-külön nem tudnánk elképzelni mellette, viszont jelenlétükkel mindannyian a kellő mértékben fűszerezik főhősünk életét. Roma és Oumi viszonya nekem tökéletesen megfelelt a romantikus szál kifejtésének, sikeres egymásra találásuk pedig örömteli részét képezte a befejezésnek.
A zenék (OP/ED) különösebben nem lettek kiemelkedőek – azaz nem fogom éjt nappallá téve hallgatni – viszont a sorozat alatt kellemesen aláfestik a jeleneteket, a képekkel jól összhangban vannak. A szinkronra sem lehet panasz, még Mihoshi folytonos kiabálása sem volt annyira idegesítő. Úgy látszik, lehet ezt jól is csinálni.
Végezetül az animét azoknak ajánlom, akik könnyed szórakozásra vágynak, de nincsenek véresen komoly elvárásaik néznivalójuk iránt. Az erre a stílusra fogékony fanoknak biztosan tetszeni fog. Csak ki kell próbálni.
Értékelés: 4.
: kategória Anime, Iskolai élet, Romantikus, Sora no Manimani, Vígjáték | Tagged: Sora no Manimani
