Úgy döntöttem, hogy azokról a sorozatokról, amelyekről nem lehet vagy nem érdemes sokat írni, egy ilyen összegző bejegyzésben emlékezem meg.
Az alapsztorikat itt (Hanamaru, LadyBatto, Ookami), itt (Kiddy Girl-and) és itt (Inuyasha) lehet elolvasni, mert tök felesleges lenne újra leírni őket. Megjegyezném, hogy továbbra is az a szomorú tendencia mutatkozik meg, miszerint ezek a pár soros kedvcsinálók teljes mértékben lefedik az egész sorozatot és semmi de semmi többletet nem nyújtanak ahhoz képest. De vajon akkor mi értelme megnézni őket, ha egy kép és 4 mondat helyettesít 12 részt…?
Hanamaru Kindergarten
Itt az alapkérdés egészen egyszerű: vajon Tsuchida-sensei közelebb kerül Yamamoto óvó nénihez? Sajnos a válasz: nem. Persze barátok lesznek meg minden, de a lány – afféle fura családi vonásként – nem veszi észre kollégája vonzódását (rajta kívül mindenki tud róla), aki meg túl béna hozzá, hogy nyíltan kimondja. Mindehhez a körítést az ovisok adják, akik közül Anzu a hangadó, bár szerintem egy idő után hallatlanul idegesítő az a fajta “nyomulás”, amit produkál. A többiek szerencsére valamilyen szinten ellensúlyozzák ezt a hatást, de ettől függetlenül azt kell, hogy mondjam, a sorozat végig egy helyben toporog. Nincs jellemfejlődés, nincs történeti fejlődés, az egész a gyermeki aranyosságon alapul. Én ezt keveslem, hiszen egy ilyen jellegű sorozathoz bár szükséges tényező a mindennapos vidám pillanatok bemutatása, de mégis elvárható lenne valami kis komolyság is.
Értékelés: 3/4.
Inuyasha Kanketsu-hen
Összefoglalva: Naraku meghal. Naraku meghal. Naraku meg-hal. Naraku meeeghaaal… 
A történések röviden, nagyjából időrendben:
- Kagura, Kanna és Naraku összes korábbi alárendeltje előbb-utóbb a fűbe harap
- Koga elveszti az ékkőszilánkjait, de cserébe szerez magának egy zsír fist weapont – kár, hogy a végső harcnak a közelébe sem jut
- Inuyasha tanul több kardtechnikát is, amivel a démonokat csépelheti
- Naraku egyre erősebb lesz
- Kagome új, táposabb íjat szerez és idővel használni is megtanulja
- Kikyo végleg meghal, de megmenti Kohakut, hogy amikor az elveszti a hátában lévő szilánkját, életben maradjon
- Kohaku előbb Kikyóval társul, annak halála után Sesshomaruékhoz csapódik.
- Sango Hiraikotsuját feltuningolják, így már egész jó kis fegyver lesz
- Sesshomaru új bal kart és kardot kap, így már nem kell neki a Tessaiga
- Naraku egy hosszúra nyúlt szenvedős-beszélgetős rész után végül alulmarad az ellene szövetkezőkkel szemben és rövid úton elporlad
- Kagome azt kívánja a Szent Ékkőtől, hogy örökre tűnjön el és az teljesíti kívánságát
- Az élet visszatér a rendes kerékvágásba, némi huzavona után Kagome visszatér a középkorba és papnőként tevékenykedik tovább, természetesen Inuyasha hathatós segítségével
- Miroku és Sango összeházasodnak és lesz egy csomó gyerekük
- A többi szereplő folytatja régi életét örülve, hogy most már csak sima “mezei” démonokkal kell harcolászniuk
Az Inuyasha lezárása – még ha a szokásosnál rövidebbnek is tűnt a maga 26 részével – szerintem jól el lett találva. Hozza a korábbi sorozatra is jellemző hangulatot, tele van harccal, intrikával, egyre erősebb Narakuval, új technikákat felvonultató Tessaigával, vagyis mindazzal amiért szeretik a rajongói. Külön öröm, hogy a nagyszerű zenéken most sem változtattak, egyedül a karakterdizájnnál tűnt úgy, mintha nem egyezne 100%-ig a régivel. Az egészben mindössze két dolgot nem értettem teljesen, mindkettő a sorozat végén jelentkezett. 1.) A Csontok Kútja általában a falun kívül van, de végén hirtelen a falu közepére kerül, mert– Nem tudom miért, biztos a nagyobb drámai hatás érdekében. 
2.) Kagome Naraku legyőzése után 3 teljes évig éldegél a saját világában, mígnem egy nap rájön, hogy térjen vissza társaihoz. De miért kellett ehhez 3 év…?
Értékelés: 5.
Kiddy Girl-and
A Kiddy Grade folytatása volt az egyik legnagyobb csalódásom a közelmúltban. Az eredeti szériából ismert Eclair és Lumiere 25 évvel jelen anime cselekménye előtt feláldozták magukat egy, a galaxist kipusztítani képes bolygóméretű bomba hatástalanításakor. Erejüket bevetve megfagyasztották az időt a detonáció pillanatában, ezzel akadályozva meg a katasztrófát. Teltek-múltak az évek, a GOTT-ot felváltotta a GTO, amelynek jelenlegi főszereplőink, Aszkőr és Küfíjj is tagjai, gyakornoki minőségben. A régóta gonosz terveket szövögető Gáktoel a nemesi (itt a nemeseket azok jelentik, akik a Földről származnak) életén esett csorbát úgy akarja kiköszörülni, hogy a leállított galaktikus bombát ismét beindítja. Ehhez összeszed egy ES-ügynökökhöz hasonló képességű emberekből álló csapatot és minden erejével azért küzd, hogy ellehetetlenítse a GTO üdvöskéit. Végül Aszkőrék (a lány ráadásul a főgonosz amnéziás kishúga) egyedül maradnak és így kénytelenek helytállni.
Gáktoel terve persze nem jár sikerrel, emberei végül rájönnek, hogy a főnökért sem jobb meghalni mint másért, az időtorzítás befejeztével visszatérő Eclair és Lumiere Aszkőr és Küfíjj segítségével pedig végleg kinyírják a bombát. Innentől kezdve mindenki boldogan él amíg meg nem hal, a lényeg, hogy ha a lányok smárolnak, nagy baj már nem lehet… Ezért smárolnak is rendesen…
A sorozat a kezdeti normális mederben való haladása után a végére olyan hajmeresztő dolgokat produkál, hogy egy sci-fiben kicsit is jártasabb személy a tégláig levakarja a falat a látottaktól. Űrben lélegezni? Ugyan már, gyerekjáték! Robbanásszerű dekompresszió? Nem ismerjük! Ráadásul itt is alkalmazzák azokat a hatásvadász történeti elemeket, mint pl. egy-az egyben mutatják a szereplő halálát, de a következő epizódban kiderül, hogy karcolásokkal ugyan, de mégis vígan túlélte az égét/robbanást/átszúrást/akármit. A történet így visszanézve szerintem rettentő unalmas és klisés lett. A 24 rész nagyon sok, közel sincs ennyi mondanivaló a témában (bár némi fantáziával azért lehetne) ezért gyakran volt az az érzésem, hogy erőtlenül és ötlettelenül halad a sorozat. Így belegondolva azt hiszem az volt a hiba, hogy a Kiddy Grade után évekkel már annyira megszépültek az emlékek és annyira megnőttek az elvárások, hogy ezt már egyszerűen nem volt képes teljesíteni az új anime. Külön rátesz még egy lapáttal az a bizonyos 7 perces trailer, ami már meglehetős ideje hirdeti a várható izgalmakat, amik persze összesűrítve nagyon jól mutatnak, ám a végeredménnyel köszönőviszonyban sincsenek. A külsővel mondjuk nem volt baj, sőt a zene is tetszett, Aszkőr hangja viszont olyan szinten irritáló, hogy majdnem miatta hagytam abba a felénél az egészet, mert annyira sértette a fülemet. Az ő külseje egyébként alapjaiban változott meg a trailerhez képest, ami felveti a kérdést, hogy ha nem kellett volna ennyit várni a megjelenésre, akkor talán történetileg is más lett volna az anime…?
Értékelés: 3 alá.
Ladies versus Butlers!
A minden szezonban legalább egy alkotással szereplő ecchi műfaj képviselője. Tulajdonképpen az összes ilyen animénél az a legfőbb kérdés, hogy a csupaszon villanó csöcsök és seggek korlátlan mennyiségben történő mutogatását milyen körítéssel szervírozzák. Szerencsére esetünkben ez viszonylag viccesre sikerült és bár itt is jellemző a Hanamarunál látott lezáratlanság, azért némi karakterek közti kapcsolatfejlődést mégis fel tud mutatni, idézőjelben vett történet címén. Nyilvánvaló, hogy egy ekkora hárem esetében (lásd még példaként: ToLoveRu) nem is lehet egyetlen csajt kiválasztani, úgyhogy ilyen várakozásaink eleve ne legyenek, ha ilyesmibe kezdünk. A másik sarkalatos pont a karakterdizájn, ami szerintem főleg a Kanokon-vonalat követi az elnagyoltsága miatt, de végül is alapjában véve nincs vele különösebb baj. A folytatás lehetősége megvan, de továbbra sem tudok elképzelni egyértelmű lezárást, mint ahogy abban sem vagyok biztos, hogy Drilltits vagy Trolltits érdemelné-e meg a ‘főhős barátnője’ megtisztelő címet.
Értékelés: 4 alá.
Ookamikakushi
Fura szerzet ez a sorozat, mivel egészen a végéig vacilláltam rajta, hogy érdemes-e nézni. Jelentem, a befejezéssel végre dűlőre jutottam: NEM!!!!
Naná, hogy minden régi lakos farkasember a városban (én megmondtam előre) és ezzel el is van intézve a dolog. Ez az anime egyértelműen a “szemét” kategóriába tartozik, béna a történet, béna a karakterdizájn (tisztelet a nagyon kevés kivételnek) és egyáltalán úgy szar az egész ahogy van. Sajnos a thrillerekre jellemző hangulatkeltés (valszeg a zene miatt, ami még egész tűrhető) hajlamos azt sugallni, hogy itt majd mennyi izgalomban lesz részünk, de a vége – ha valaki nagyon beleélte magát – óriási csalódás lehet. Én is beleestem a csapdába és az eredeti tervekkel ellentétben végignéztem ezt a rémséget, de kár volt. Valami olyasmi lehet ez, mint a közelmúltban egy csomagküldő balhéja a processzorgyártóval és az ügyfelekkel: szép Intel dobozban sima vasdarabokat postáztak. Hát ez is valami olyasmi. 11eyes fíling ezerrel.
Értékelés: 2 alá, alá.
Kategória: Anime, Vegyes Címke: | Hanamaru Kindergarten, Inuyasha Kanketsu-hen, Kiddy Girl-and, Ladies versus Butlers!, Ookamikakushi
Én tudom a két Inuyasha-s kérdésre a választ
1) a falu infrastrukturája kinőtte magát és körbeépítette
2) a nők sokszor gondolják meg magukat, és évekbe telik míg elhatároznak valamit
Ebben lehet valami.
Köcce az infót, a Ookami-t félig letöltöttem és belenéztem az első részbe, de a sztori elcsépelt, a karakterdizájntól pedig kiver a víz.
A többit nem néztem, mivel megszállott HUN feliratos vagyok, így sajnos a friss sorozatok már csak akkor jutnak el hozzám, amikor minőségi magyar fordítás is elérhető, nem csak Google Transalte-ből fordította angol fansub, helyesírási hibák garmadájával. …
Én is hunsub párti vagyok, de az ilyen borzadályokat én fel sem engedném tölteni feliratos oldalakra. Kellene valami szűrő, ami meghatározna egy minimális szintet és csak azok a feliratok kerülhetnének nagy nyilvánosság elé, amelyek ezt elérik. Vagy javítsák ki a hozzáértők a kiadás előtt.
Az a baj, hogy csapatok is adnak ki szar feliratot, pedig ott jó esetben többen is látják a végeredményt…
Igen, igen azért kellene egy minimális szint, szvsz legalább a helyesírási hibákra lehetne kicsit vigyázni és itt most nem a ly-j paradoxonról beszélek, hanem a bődületes elírásokról és az angolból olyan módon fordított feliratokról, hogy talán önállóan még úgy ahogy elmegy egy-egy mondat, de mint pl. egy dialógus, vagy monológ szinte összefüggéstelen szöveghalmazt eredményez.
És pedig jól mondod, hogy több szem többet lát elv ki kellene hogy szűrje az ilyen hibákat, de lehet, hogy mindenki úgy van vele,hogy “who carres”
Kedves animekritikus kolléga!
Az Ookamikakushi értékelésed kitettem a blogomra, mert az én véleményem is hasonló.
Egyébként boldog 2. blogszülinapot!
Köszi!
Amit Jucy írt az InuYashás válaszokat illetően, nem teljesen igaz, a 2. válaszra gondolok. Kagome nem hinném, hogy olyan, aki csak úgy hipp-hopp meggondolja magát, ezért nem megy vissza, hisz eléggé kötődött a középkori Japánhoz és szeretett ott lenni társaival. Ráadásul nem szép dolog általánosítani akár nem alapján, akár bármi más alapján! Mindenki más! Bizonyos mértékig vissza akart menni, de sokáig nem tudott. Az erős félelmei miatt (főleg ami a 25. és 26. részben történt vele a Final Act-on belül az Alvilágban) nem tudott visszatérni és talán egyéb érzései miatt. Ráadásul mikor hazavitte őt InuYasha miután kikerültek az Alvilágból, akkor egy ideig nagyon boldog volt, hogy újra otthon lehet, mely valószínűleg tovább benne élhetett bizonyos mértékig, így emiatt se tudott visszamenni. Mindezeken kívül azért is maradt otthon tovább, mert el akarta végezni az iskolát (mely évekbe telhet), majd utána akart véglegesebben dönteni, már amennyire akkor a kút engedte a döntése előtt. Ezen kívül sokszor gondolt InuYashára, mindezekről pontosabb részletek a manga utolsó fejezetében (558.) olvashatók, akit esetleg érdekelne. Ha lenne is folytatása (ami 99%, hogy sajnos nem lesz), Kagome biztos tudja továbbra is használni a kutat, hogy néha hazamenjen az ottani szeretteihez is látogatóba. Hisz az érzéseivel és a bátorságával irányíthatja főleg, már rájött erre. Mivel Inuval összeházasodtak, nyilván a nekik is lenne egy, vagy több gyerekük a közeljövőben, hisz szeretik egymást, akárcsak Sango és Miroku, vagy bármilyen szerelmespár.