Highschool of the Dead

Azt már eddig is tudtuk, hogy óriásrobotokat csak gyerekek tudnak irányítani, most viszont már azt is tudjuk, hogy a zombikkal való harcra is ők a legalkalmasabbak.

Nem tudni hogy kezdődött és azt sem, hogy mikor. A lényeg, hogy egy szép nyári napon egy kellemetlen leheletű alak kopogtat a japán Fujimi Gimnázium kapuján. Eddig még egy teljesen mindennapi dologról is lehetne szó, ám az idegen hamar megharapdálja a hozzá kiérkező felnőtteket, akik a látogatóhoz hasonlóan záros határidőn belül élőhalottakká változnak.

OMG! Az iskolában ezek után kitör a káosz, a hatványozottan szaporodó zombik pedig rávetik magukat korábbi  tanáraikra és diáktársakra, akik hamarosan csatlakoznak a ronda szerzetek egyre növekvő csoportjához. Keveseknek sikerül csak megőrizni lélekjelenlétüket, belőlük lesznek többek között főszereplőink, akik boldogulását figyelemmel kísérhetjük a következő néhány napban.

Takashi, Rei, Saya, Saeko, Kouta és tanárnőjük, Shizuka-sensei sikeresen megvédik magukat az első kritikus pillanatokban és végül egyesítve erejüket közösen kísérlik meg a menekülést. A világon közben egyre jobban elharapózik az ismeretlen eredetű járvány és lassacskán az emberi civilizáció a belőle lakmározó lélektelen testek martalékává válik. Maroknyi csapatunknak kevés esélye van a túlélésre, de szerencsére mindig tudnak annyi fegyvert és járművet szerezni, amivel pillanatnyilag elkerülhetik az újra és újra küszöbön álló pusztulást. Gyakorlatilag egyetlen céljuk van: megtalálni szüleiket vagy legalább megtudni, hogy mi lett velük a globális káosz közepette.

Eleinte persze nem megy könnyen a dolog, a csapat ideiglenesen többször is szétválik, útjuk közben megmentenek egy kislányt aki szintén csatlakozik hozzájuk és a tanárnő kommandós lakótársának hála egy rövid ideig még biztonságban pihenhetnek  is zombimentes környezetben.

Eme rövid kitérő után folytatódik a menekülés, amely végül is Saya családjának házáig tart, ahol a jakuza-apuka már a katasztrófa kezdetén a sarkára állt és megszervezte birtoka és emberei védelmét. Itt újabb kellemetlenséggel szembesülnek az ifjak, ugyanis túlélés ide vagy oda, a felnőttek továbbra sem hajlandóak komolyan venni őket és ez a törékeny helyzet nyilvánvalóan nem tartható fenn sokáig.

Végül a külvilág oldja meg félig-meddig a problémát, mivel EMP bombát robbantanak fel Japán felett (máshol is akarnának, de azokat időben lelövik) és ezzel tönkreteszik az elektromos- és egyéb védelmi berendezéseket.

A nagyobb csapatba összeverődött zombik hamarosan bejutnak a birtokra és a harcias szülők innentől kezdve a lányuk (és baráti társasága) menekülését helyezik előtérbe minden mással szemben. Főhőseink (az ő áldozatuk árán) így kijutnak a csapdából és nekiindulnak a szomorú új világnak, amelyben többé már semmi sem emlékezetet a régi, békés időkre…

Az anime már a kezdetek kezdetén óriási népszerűségnek örvendett, amit én eleinte nem teljesen értettem, de azóta sikeresen rászoktam és beálltam a rajongók sorába. Talán egyszerűen csak azért, mert itt nem volt évadközi ellaposodás, unalom és időhúzás (jó, talán csak egy kicsi), hanem folyamatosan izgulnunk kellett, hogy vajon akkor most belekóstol valamelyik főhősbe az az élőhalott kisgyerek, vagy még időben széthasítják a fejét…?

A látvány szépre sikerült, bár a karakterdizájnt én még itt-ott csiszoltam volna a rajzolók helyében. Az animációk és a hátterek gyönyörűen kidolgozottak, semmilyen tekintetben nem érheti őket panasz. A külsőségek szempontjából egyedül a fanszervíz-elemként alkalmazott mellek méretével (és fizikájával) tudnék vitába szállni, ugyanis többször is előfordult, hogy az adott testrészek teljesen felesleges szerepet töltöttek be az események folyásában. Az egész “hiteles” zombis hentelős hangulatot tönkre tudta tenni egy-egy oda nem illő félperces csöcsparádé, és akkor még ott van a “kilátástalan helyzetben a lányok elkezdenek smárolni” effektus is, aminek az okát megint csak nem igazán értem…

A karakterek amúgy szintén a pozitívumok közé sorolandók. Hol van már a világvége felett könnytengert siránkozó tinifiú figurája? Itt, kérném szépen mindenki azonnal fegyvert ragad a kezébe és még akkor is nekiáll irtani az ellent (védelmezve természetesen a hölgykoszorút – és viszont) ha egyébként fogalma sincs arról, hogy merre is találhatna esetleg kiutat. Az pedig, hogy még egy zombik millióitól teljesen független főgonoszt is sikerült belevinni a sztoriba, már tényleg csak hab a tortán.

Hirano karakterével sikeresen bizonyítva lett, hogy a dundi szemüveges csávók is megállják a helyüket a bajban, de a modell alkatú lányokat sem kell félteni, ha kellően nagy kaliberű fegyvert adunk a kezükbe. A lényeg, hogy a mai unatkozó ifjúság nagyon tudja élvezni a gyilkolászást, főleg, ha semmiféle büntetés nem jár érte…

A cselekmény folyamán szinte mindenkinek előkerül valamilyen kellemetlen emléke a múltjából, amivel le kell számolnia a túlélés érdekében. Ez időnként könnyebben, máskor nehezebben megy; a lényeg, hogy a barátokkal az oldalunkon minden akadály legyőzhető.

A történet az én véleményem szerint egészen elfogadható a maga apokaliptikus módján, persze egy kicsit azért meredek, hogy szinte órák alatt elterjed egy ilyen fajta betegség (vagy aminek nevezzük a zombivá válást) az egész világon. Amúgy jó ötletnek tartom, hogy a zombik nem ilyen “hagyományos” rohangálós/ugrálós szuperintelligens szörnyetegek, hanem csak lassan botorkáló (azaz időt hagyva a cselekvésre) vakon mozgó testek keresik újabb és újabb áldozataikat. Azt hiszem így a néző is könnyebben tud azonosulni a karakterekkel, ezáltal jobban beleélve magát a sötét környezetbe.

Visszatérve a külsőségekhez; a zenék a grafikához hasonlóan tetszetősek voltak és ezek után az sem lehet meglepő, hogy a szinkront is kitűnően eltalálták. Egyedül talán csak Shizuka-sensei szőke nős, fátyolos hangú nyarvogását találtam idegesítőnek, mivel a határozott diákok mellett nagyon kontrasztos különbséget képviselt.

A sztori a 12. epizód végén teljesen nyitva marad, ám mivel a manga még javában fut (el kéne már olvasni) abszolút esélyes lehet a későbbi folytatás. Az AniDB-n egyébként szerepel egy 2011-es megjelenési dátummal jelölt OVA is.

A sorozat eddig érzékelt népszerűségéből ítélve és a megválaszolatlan kérdések fényében én nagyon számítok egy (esetleg több) újabb évadra.

Aki tehát a megszokott iskolai animéktől eltérő, hentelésbe csomagolt fanszervízre vágyna, az itt megtalálja a számítását.

Értékelés: 5.

(Megjegyzés: Trabantot, Wartburgot, Ladát és Kispolszkit nem kidobni, mert ha jön az EMP minden nyugati sz*r tönkre fog menni! )