Az utolsó rész…

A záróepizód története ott folytatódik, ahol a legutóbb abbamaradt: a téli táborban. Szerencsére mindenki megvan épen és egészségesen, az idő gyönyörű, úgyhogy most már semmi akadálya, hogy a maradék időt értelmesen használja ki a két klub “legénysége”.

A sztori ebben a részben két külön szálon fut, az egyik Sakuék készülődését és utolsó estéjét mutatja be, a másik az otthon maradt Roma-kunre és Oumi-sanra fókuszál. Utóbbiak egyébként szerintem sokkal érdekesebbek a már számtalanszor elsütött csillagbámulásnál, hiszen kettejük kapcsolata, illetve ennek elmélyítése (sajnos) csak a vége felé került terítékre.

Szóval Oumi elhívja a tanulástól és a próbafelvételiktől már teljesen kimerült klubelnököt egy romantikus éttermi vacsorára.

Utána természetesen közösen megszemlélik a csillagos eget…

..és…

..és……

De nem. Oumi visszafogja eddigi rámenős énjét és mégsem mondja ki amit várnánk, de ettől függetlenül ez semmit sem von le a jelenet hangulatából és a nyilvánvaló tényből: ők ketten elindultak a közös úton.

A többiek a hegyekben talán épp ebben a pillanatban találják meg az este fénypontját a távcsővel való hosszas babrálás után.

Az aranyszín fénybe öltözött Szaturnusz láttán átélt közös élmény csak tovább erősíti a társaságban az összetartozás érzését, még ha tudják, hamarosan eljön a búcsú pillanata. Tavasszal többen új iskolába kerülnek, a régi klubokba új tagok lépnek, de a csillagok szeretete mindannyiukat elkíséri, bárhová is menjenek.

Egy kellemes zenés betéttel érzékeny búcsút veszünk a szereplőktől, de a zárójelenetben még egy kis időre visszatérünk az immár a tavaszi évnyitót ünneplő Souei Középiskolába.

Saku rövid kommentárjában megtudhatjuk, hogy mi történt az iménti események óta eltelt idő alatt…

A Csillagász Klub elnöke Mihoshi lett, aki töretlen lelkesedéssel (és rettegve a megszüntetéstől) az idei toborzás során is aktívan hajszolja az új tagokat.

Kotozuka-senpait ismét megválasztották a Diáktanács elnökének, úgyhogy Mii-chan félelmei talán nem is egészen alaptalanok. Na jó, azért annyira nem komoly a helyzet, hiszen a szigorú elnök szíve puha mint a vaj (főleg, ha Sakura gondol) úgyhogy nem valószínű, hogy normális esetben rajta múlna a szakkör jövője.

És hát hogy is végződhetne stílusosabban ez a vidám kis sorozat, mint Mihoshi első részben megismert nagybelépőjének újabb változatával és az égből aláhulló látványos csillagzáporral.

Vége.

Be kell vallanom, hogy ezt a sorozatot inkább csak egyfajta hirtelen felindulásból kezdtem el részenként blogolni, mert semmi mást nem találtam az őszi szezonban amiről érdemes lett volna ilyen részletesen írni. Jó, igazából erről sem kellett volna, de utálok félmunkát végezni és különben is; ha már egyszer elkezd valamit az ember, akkor igyekezzen rendesen csinálni.

Egyébként szerettem ezt a sorozatot, bár eleinte azt hittem, hogy végig a vígjáték vonal fog dominálni, ám ahogy a fenti ábra is mutatja, a romantika – sőt esetenként egy hangyányi dráma is sikeresen belekeveredett a sztoriba. Ahogy reméltem, a dolog nem ment el vészesen a tudományos irányba, bár az is igaz, hogy így eléggé egyhangú lett a folyton ismételgetett ugyanazon csillagászati rész. A fő hangsúly természetesen megmaradt a vidámságon, ebből a szempontból szerintem egész jól teljesített az anime, amelynek színvonala végig viszonylag folyamatos szintet képviselt. Ez – bár nem ér fel a legjobbakhoz – az átlagosnál mégis valamivel magasabb pontszámra érdemes.

A külsőségek tekintetében igazából semmi különöset nem tudnék kiemelni, kivéve, hogy időnként a szereplők ábrázolása talán nem sikerült tökéletesre. A karakterdizájn egyébként szimpatikus éppúgy, mint a szereplők jelleme. Ez utóbbit sajnos nem mindenkinél volt idő hosszasan boncolgatni, pedig néhány mellékszereplő elővétele üdítő változatosságot lophatott volna a történetbe. Az, hogy Saku szerelmi sokszöge végül sehova sem fejlődött, tulajdonképpen nem lett zavaró, hiszen tipikusan olyan lányok veszik körbe, akiket külön-külön nem tudnánk elképzelni mellette, viszont jelenlétükkel mindannyian a kellő mértékben fűszerezik főhősünk életét. Roma és Oumi viszonya nekem tökéletesen megfelelt a romantikus szál kifejtésének, sikeres egymásra találásuk pedig örömteli részét képezte a befejezésnek.

A zenék (OP/ED) különösebben nem lettek kiemelkedőek – azaz nem fogom éjt nappallá téve hallgatni – viszont a sorozat alatt kellemesen aláfestik a jeleneteket, a képekkel jól összhangban vannak. A szinkronra sem lehet panasz, még Mihoshi folytonos kiabálása sem volt annyira idegesítő. Úgy látszik, lehet ezt jól is csinálni.

Végezetül az animét azoknak ajánlom, akik könnyed szórakozásra vágynak, de nincsenek véresen komoly elvárásaik néznivalójuk iránt. Az erre a stílusra fogékony fanoknak biztosan tetszeni fog. Csak ki kell próbálni.

Értékelés: 4.

Többek között azért szeretem ezt a sorozatot, mert mindig beletesznek valamilyen nem várt ötletet amivel sikerül kellőképpen feldobni. Ez most sincs másként; ebben az epizódban a komolyabb vonal dominál.

Főhőseinket a 9. részben megismert Takami Középiskola Csillagász Klubja meghívja egy közös hosszú hétvégére a hófedte hegyekbe. A program természetesen a szokásos: csillagok, csillagok, csillagok.

Valljuk be őszintén; Sakuék nem igazán vették figyelembe barátaik hőmérsékletre és megfelelő ruházkodásra való ötletes, bár elsőre komolytalannak tűnő felhívását, ezért a vonatról leszállva egyből megcsapja őket a kegyetlen valóság jeges szele.

Kivételek: a tapasztalt felnőttek és az infantilis középiskolások…

Sakuék persze biztosítanak mindenkit, hogy hoztak ám meleg ruhát, csak azért nem vették fel, mert nem számítottak rá, hogy ilyen hamar szükségük lesz rá. Pedig de.

A klubelnök mellesleg Oumi-sannal a felvételi vizsgára való készülés miatt ezúttal igazoltan távol van, úgyhogy társainak magukban – természetesen tanári felügyelet mellett – kell boldogulniuk az elkövetkező 4 napban. A vendéglátók ismeretében lelkesedésből mindenesetre nem lesz hiány.

Minami-san és Kawamura-san bemutatják Mihoshiéknak Annt, az új klubelnöküket. Nem mintha bármit is számítana így az utolsó előtti részben egy-két új szereplő, de legyen.

Edogawa korábbi, lányokat fényképezni vágyó rémképe mindenesetre jó mély nyomokat hagyott az ártatlan lelkekben.

A vendégházba megérkezve a fiatalok nyugtázzák, hogy a hely igazán minden igényüket kielégíti; van saját teleszkóp a tetőn, melegforrás, toronyóra aranylánccal stb, bár apró szépséghibaként a fűtés éppen nem üzemel. Ez mondjuk a tél kellős közepén probléma lehet.

A társaságból mindenki hamar kienged, egyedül Hime nem találja meg önmagát, részint mert ő tényleg nem hozott sok meleg göncöt (a medveforma ruházat nyilván kevésbé vonzza a férfitekinteteket), másrészt eszi belülről a féltékenység, mert Mihoshi a maga természetes közvetlenségével mindig sokkal közelebb tud kerülni Sakuhoz, mint ő. Ezen gondolatoktól aztán a lány már az elejétől fogva eléggé frusztrált lelkiállapotban van.

A házban uralkodó csípős hideg mellett talán zaklatottsága is közrejátszik abban, hogy nem figyeli az időjárás-előrejelzést amely nagy hóvihart jósol a környékre és ezért is indul el egymagában (a többieknek sem szólva) a sötétedő világba, hogy az egyik helyi üzletben beszerezze a hiányzó télálló ruhadarabokat.

Heh, tipikus városi…

Társainak hamarosan feltűnik távolléte, a felismerésből támadó ijedelmüket azonban tovább fokozza, hogy Mihoshi is hiányzik: ő már korábban Hime után indult, amikor meglátta kimenni a házból.

A vihar persze tombol mint az állat, vaksötét van, úgyhogy senki nem tehet semmit és mindenki a legrosszabbra tud csak gondolni. Hmm, szép kis kirándulás…

Hime egyre elkeseredettebben küzdi magát előre a hóban, azt pedig talán már mondanom sem kell, hogy közben jól el is tévedt…

Látomásai a közelgő véget vetítik előre, ő azonban nem akarja feladni…

És ekkor…

Úgy tűnik, hogy egy időre megmenekültek, főleg amikor némi kalandozás után mindketten egy védettnek számító hóbarlangban kötnek ki.

Itt aztán van idő beszélgetni, Hime sír egy sort és közli Mii-channal, hogy számítson rá, hogy méltó riválisa lesz a jövőben. Ő természetesen Sakura gondol, Mihoshi viszont – mint később kiderül – egészen másra.

A végére szerencsére eláll a szél és abbamarad a hóesés, a házban maradtak megtalálják a módját, hogy egy “fényágyúval” jelezzék az útirányt, úgyhogy minden jó, ha a vége jó; az elveszett bárányok mindenki megkönnyebbülésére épségben térnek vissza.

Most már semmi sem áll a csillagnézés útjába.

“Japánban évente több mint egymilliárd mangát, vagyis egy speciális képregényfajtát adnak el. A statisztikák szerint az ország 85 százaléka hetente legalább egyet a kezébe vesz. A film annak járt utána, hogy Japánban miért vált ennyire népszerűvé, a tömegkultúra meghatározó részévé. A kérdés annál is időszerűbb, mert a manga megjelent Európában is, és egyre több fiatal – köztük képzőművészek, filmrendezők került a hatása alá.”

Okt. 28. (szerda) 22:25-23:20 Duna TV

Forrás: RTV Részletes

Már csak néhány darab van hátra a szemezgetésből. Essünk túl rajta.

Aoi Bungaku

Ez egy klasszikus japán irodalmi alkotások animés adaptációból készült drámai hangvételű sorozat. Bár az is lehet, hogy inkább thriller. Főszereplője egy hányatott gyermekkorú fiatalember aki számára felnőtt élet is sok nehézséget tartogat.

Vélemény: Érdekes, kicsit a Kurozukára jellemző nyomasztó, sötét hangulatot áraszt, emellett átlagon felül elvont. Érdekesnek tűnik.

Kanokon Manatsu no Daishanikusai

Kanokon OVA :S. Én már az eredeti sorozaton is majdnem bealudtam, de az OVA még ezen is túltesz. Az első rész 25 perc tömény dögunalom, mérsékelt mennyiségű ecchivel. Értéktelen darab, úgyhogy a második részt már le sem töltöttem.

Vélemény: Csak büntetésre javallott.

Kiddy Girl-and

Eljött a Kiddy Grade várva várt folytatása. Eclair és Lumiere rögtön az első rész elején feláldozzák magukat a galaxis védelmében de ezzel utat nyitnak újabb szereplők érvényesüléséhez. Itt is vannak mindjárt jelenlegi főhőseink, a kétbalkezes Ascoeur (ejtsd: Aszkőr), és társa, Q-feuille (ejtsd: Küfij [Kifli XD]), akik 25 évvel a kezdeti események után gyakornokként próbálnak érvényesülni a Galaktikus Kereskedelmi Felügyelet központjában. “Szerencséjükre” az intézményt terroristák támadják meg (hmm, ilyet mintha már láttunk volna korábban…), így az ügynökjelöltek hamarosan megcsillogtathatják tehetségüket – több-kevesebb sikerrel. A későbbiekben a kezdeti vicces kollégiumi életük feltehetően az akciódúsabb irányba mozdul majd el.

Vélemény: Szerintem a sztori szempontjából annyira nem volt átütő a kezdés, de a történet beindultával remélhetőleg sokat fog még javulni. A lehetőség mindenesetre benne van. A látvány igazán szép, de a transzvesztita bártulaj iszonyatosan irritál, csakúgy, mint Ascoeur hangja. Kiflivel nincs bajom, ő egész normális.

Winter Sonata

Kang Joon Sang egy 30-as évei környékén járó fiatalember, akivel egy nap orvosa közli, hogy hacsak meg nem műtteti magát, hamarosan végleg elveszti látását. Mivel a a dokik nem biztosak a gyógyulásban, a fiú időt kér, hogy minél tovább élvezhesse és magába szívhassa az őt körülvevő világ látványát. Ezzel egy időben egykori barátnője a közösen átélt boldog napokra emlékezik és ezekből a képekből összeáll egy régen kezdődött történet; kettejük története. Az anime egy koreai tv sorozat alapján készült és ha a sztorija is követi az elődét akkor még sok fordulatban és meglepetésben lesz részünk a 26 epizód során.

Vélemény: Most mondja valaki, hogy koreai történetből (koreaiak?) nem tudnak animét csinálni. :O Mert ez a sorozat valami fantasztikusan szép. Elég, ha csak a legapróbb részletekig kidolgozott látványt vagy a gyönyörű, fülbemászó zenét említjük, amik az embert már önmagukban is elvarázsolják. A koreai szinkron ugyan kissé illúzióromboló a japánhoz szokott fülek számára, de szerencsére az összképre csak mérsékelten nyomja rá a bélyegét. Az anime egyébként eddig elég lassú és megfontolt vonalon halad, ezt mindenképpen érdemes figyelembe venni mielőtt belekezd az ember.

Yumeiro Patissiere

Ichigo egy meglehetősen átlagos és ügyetlenke 14 éves lány, akinek legfőbb szenvedélyét – nemrég elhunyt cukrász nagymamája jóvoltából – a finomabbnál finomabb sütik jelentik. Egy nyilvános kóstoló alkalmával egy fiatal cukrász műveiben felismeri a régi ízeket, amiket a nagyi még a híres-nevezetes St. Marie Akadémián tanult fiatal korában. A szimpatikus srác azt ajánlja Ichigónak, hogy menjen ő is a cukrászképzőbe, aminek útjába szerencsére (némi rábeszélés után) a családja sem gördít akadályt. Az édesszájú leányzó pedig elindul az úton, aminek a végén remélhetőleg ő is híres cukrászként kerül be a történelembe.

Vélemény: Tipikus shoujo cucc, én inkább távol tartom magam tőle. Egyébként egész vicces, úgyhogy a fiatalabb korosztálynak valószínúleg tetszeni fog.

Ennyi. Természetesen más animék is indultak az őszi szezonban, de egyelőre ezeket tartottam említésre méltónak. Lehet válogatni.

Úúúúgy tudtam….

Egy átlagosnak tűnő napon a társaság már éppen indulóban van hazafelé, amikor Mihoshinak eszébe jut valami és visszaszalad beszélni Souma-senseijel.

A többiek el sem tudják képzelni, hogy mire készülhet Mii-chan és Sou-nii együtt, de magában mindenki habozás nélkül a randira tippel, még ha nem is mondják ki ilyen nyíltan.

Éppen ezért nem meglepő, hogy másnap – iskolai szünnap lévén – a klubtagok közül többen spontán összegyűlnek a tervezett találkozó színhelye közelében.

A dolog pedig egészen úgy fest, mintha a páros tényleg randevúzna. Hűha!

De azért nem ez okozza az egyetlen meglepetést a mai napon…

Hirtelen mindenki arra gondol, hogy de jó is lett volna, ha meghallgatják a klubelnök programját, mert valljuk be: ez legalább akkora szenzációtartalommal bír, mint Mihoshiék esete.

Hogy teljes legyen az összkép, hamarosan befut Sayo is, aki véletlenül már korábban kiszúrta gyanúsan viselkedő társait és kíváncsiságától vezérelve követni kezdte őket.

Mihoshiék végül egy parkban kötnek ki, ami tele van turbékoló párokkal. Most már kétség sem férhet hozzá, hogy mi is folyik itt valójában–

Azonban az igazság egészen más…

Hát erre utaltam az elején, illetve rögtön már az első részben, amikor Mihoshi egyszer egy pillanatra megdermedt az apukája említésére és én valami sötét titkot sejtettem a háttérben. Akeno apuka ugyanis évekkel korábban meghalt autóbalesetben, Mihoshi pedig egészen idáig nem talált megfelelő alkalmat, hogy beszéljen róla Sakunak és a többieknek. Most a véletlennek köszönhetően viszont kiderül a titok ami mindenkit szinte villámcsapásként ér.

A hangulat innentől átvált komolyra és bár Mii-chan igyekszik vidámnak tettetni magát, a többiek döbbent szomorúságán ez vajmi keveset segít.

Az élet azonban megy tovább, legközelebb másnap, az iskolában látjuk viszont a srácokat. Kiderül, hogy a klubelnök mégsem randizott Oumival, hanem próbafelvételit írtak. Micsoda csalódás.

Saku az előző napi események óta feltűnően kerüli Mihoshit, mert nem nagyon tudja, hogy mit is mondjon neki. A lány viszont azt hiszi, hogy Saku haragszik rá, amiért eltitkolta előle az apja halálát. Mivel mindketten téves következtetésre jutottak, egyikük sem érzi valami fényesen magát.

Eközben Fuumin már napok óta azon rágódik, hogy az iskolai kirándulásról Sakunak hozott szuvenír könyvjelzőt hogyan adhatná át úgy, hogy az senkiben se ébresszen félreérthető gondolatokat. Meglehetősen tanácstalan ez ügyben, a véletlen azonban a segítségére siet: Egy kisebb baleset következtében ugyanis eltörik a szemüvege és mivel erősen rövidlátó, Saku vállalja, hogy hazakíséri – nehogy valami baja essen útközben.

Mivel Fuumin azon a környéken lakik, ahol kiskorában Saku, az ismerős helyeket látva a fiúra rátörnek a gyerekkori emlékek.

A lány végül átadja az ajándékot és mivel arra járó társai csatlakoznak hozzá, a hazajutása sem okoz többé gondot.

Sakunak ekkor támad egy ötlete, amire a diáktanács éppen jelenlévő elnöke is rábólint: Mihoshi felvidítására a Csillagász Klub tagjai estére szerveznek egy meglepetés-összejövetelt az elsötétített iskola tetejére, ahol mindnyájan közösen nézhetik meg az éppen aktuális csillaghullást.

Az érintettet váratlanul éri a kedves figyelmesség és meghatódva foglalja el helyét barátai körében. Mélyen legbelül tudja, hogy saját boldogságát látva apukája is boldog odafenn.

Ma este 21:15-kor Soul Eater premier az Animaxen (2 rész)!

Hát kíváncsi leszek… Vélemény a bejegyzésben.

Na, hát ez nem is volt annyira rossz, mint hittem. Igazából a szinkronhangok elismerésre méltó módon beleadtak apait-anyait és szerény véleményem szerint abszolút profi módon végezték a dolgukat.

Viszont van pár dolog, ami kevésbé tetszett.

1.) Fordítás: Kicsit furán hangzanak egyes kifejezések és itt egészen pontosan a “halál” szó meglehetősen gyakori használatára gondolok. Persze nyilván nem könnyű az ebből a szempontból változatos japán szókincset átvenni (a fordítás meg valószínűleg az angolból jön, ahol mindent a “death” szóval írtak) de a “Halálisten-mester” (=Shinigami-sama) szóösszetétel első hallásra kicsit meredeken hangzik. Ettől eltekintve tetszett a fordítás, jók az egyéni beszólások.

2.) Szinkron: Azt ugye már írtam, hogy mindenki odatette magát ami igazán dicséretes, de ez nem azt jelenti, hogy mindenki 100%-ig illett a karakteréhez.

Makával tulajdonképpen nem volt nagy baj, bár eléggé távol áll az eredetitől a kevésbé fület bántó, határozottabb hangzása miatt (bizony, néha az az etalon ). Soul hangja lehetne talán egy hangyányival idősebb/mélyebb és “kúlosabb”. Black Starnál a fiatalos pörgős “seggdugaszos” beütés nem volt meg, szóval nála éppen valami virgoncabb hangot választottam volna. Tsubakira valahogy szerényebb/halkabb lányként emlékszem (kevesebb dumával), de amúgy tetszett. A legelőnytelenebb választás Shinigami-sama esetében történt, az ő szinkronjához szerintem sokkal idősebb színész illett volna. Hiszen végtére is már több, mint 1000 éves…! Maka papa elsőre kicsit furcsa volt, de megszokható. Kidék csak az előzetesben szerepeltek pár szó erejéig, de az abban hallottak alapján nem lesz velük baj.

De hogy a sok negatív kritika után pozitívat is mondjak: Blair: Molnár Ilona. Meg voltam róla győződve, hogy ő fogja Makát szinkronizálni, de nem így történt és az az igazság, hogy Blairhez valami eszméletlenül jól illik a hangja. Ráadásul nem a szokásos nyávogós módon nyomja mint a korábbi animékben, hanem olyan igazi “dögös csajosan”. Király.

Aztán ott vannak a mellékszereplők. Róluk gyakorlatilag csak szuperlatívuszokban nyilatkoznék, ők tökéletesen el lettek találva (bár Angela kakukktojásként kicsit azért gázos. ) Egyébként mondom; a színészi teljesítménnyel egyáltalán nem volt gond, a szövegük is, a hangjuk is és az előadásmódjuk is jó. Egyedül azon lehetett volna javítani, hogy a karakterek már említett tulajdonságaihoz jobban hozzácsiszolják a hangjukat. Idővel remélem csak jobbak lesznek.

Összességében véve tehát semmi olyat nem láttam amiért ne ajánlhatnám ezt a sorozatot magyar nyelven is bárkinek. Ha valaki már látta (hallotta) eredetiben, annak egy kicsit nyilván szoknia kell, de szerintem pár rész alatt belerázódik az ember.

A 11eyes elején már szép, magyar hangú kommentárban gyönyörködhetünk, csak a későbbi feliratozásba csúszott némi hiba.

De sebaj, talán hamarosan eljön az az idő, amikor a magyar már annyira egzotikus nyelvnek számít keleten, hogy eleve ungárise szinkronnal jelennek meg az új sorozatok.

Kananapló.

Nakamachi Kana 13 éves. Szülei halála óta a nagymamája neveli egészen addig, amíg egy napon a szegény nagyi is el nem távozik az élők sorából. A magára maradt lány nem tud mihez kezdeni egyedül és mikor meglátja, hogy a házban lévő bútorokat elszállítják, ijedtében csapot-papot hátrahagyva elmenekül otthonról.

Az utcán bolyongva egy üzlet kirakatában figyelmes lesz egy hirdetésre, amelyben új munkaerőt keresnek felvételre, akinek ráadásul még szállást is hajlandók biztosítani. Több sem kell kétségbeesett főhősünknek, mivel az ég világon semmi vesztenivalója nincs, elhatározza, hogy jelentkezik az egyébként újságkihordással foglalkozó céghez.

Még mielőtt azonban a tettek mezejére léphetne, meglát néhány olyan dolgot, amire legmerészebb álmában sem számított, nemhogy a jövendőbeli munka- és lakóhelyén…

- Oké, ezt azért mégsem – gondolja magában Kana és szép csendben odébbáll. Máshol azonban nem jár szerencsével, ezért nagyon úgy néz ki, hogy nem marad számára más megoldás, mint a hajléktalanok keserű életét élni. “Szerencséjére” azonban a parkban sétálva véletlenül elüti őt az egyik korábban látott lány a biciklijével és ez a sorsszerű találkozás végleg megváltoztatja Kana életét.

A lelkiismeret-furdalta tettes jóvoltából megismeri a családias hangulatú vállalkozásnál dolgozó fiatal lányokat, akik – köszönhetően többek között remek főzőtudásának – szimpatikusnak találják és befogadják, hogy innentől kezdve jóban-rosszban együtt legyenek.

A közös élet és a közös munka az idők folyamán számos vicces helyzetet szül, aminek elsődleges előidézői a teljesen őrült karakterek.

Itt van mindjárt a huncut és hebrencs Yume, aki gazdag és befolyásos családból származik, de mégis a kopott albérletben, a napi kétszeri újságkihordásban, na és persze a cukrászkodásban találja meg önmagát.

Az ő párja (szó szerinti értelemben is) a megfontolt és kiegyensúlyozott Yuuki, aki minden egyes, barátnőjétől távol eltöltött percet szenvedésként él át. Máskülönben szerény és visszahúzódó természetével nem sok vizet zavar, mindössze annyi a szerepe, hogy Yumével kettesben ők alakítják a sorozat yuri párosát.

Haruka elvileg egyetemista és a környék legnagyobb szatírja/pedolfilja, aki minden alkalmat megragad, hogy az aranyos (+ szende, félénk, ügyetlen stb.) lányok közelébe férkőzhessen. Kanától különösen be van indulva, aki szinte minden vágyálmát egyetlen személyben megtestesíti. Különös ismertetőjele, hogy otthon általában spicces állapotban lelhető fel, ami tovább fokozza érzelmi kitöréseit.

Hinata egy-két apróságtól eltekintve tulajdonképpen a legnormálisabb tagja a csapatnak, aki bár mindig vevő a hülyeségre, időben vissza tudja fogni magát (és Harukát) ha a helyzet úgy kívánja.

Saki a lányok főnöke, róla talán elég annyit mondani, hogy egy általános iskolás kislány, aki erősen tsundere vonásokat mutat és kemény kézzel, drákói szigorral igazgatja a széltoló társaságot. Szíve mélyén persze valójában ő is éppúgy ragaszkodik a többiekhez, mint azok hozzá, de ezt a világért sem vallaná be nyíltan. Beosztottai általában nem a keresztnevén hívják, hanem Dairi-nak (“Főnök”-nek) szólítják.

Mika-chan egy másik újságos cég alkalmazottja, emellett Kana osztálytársa és barátja. Ha lehet még nála is ügyetlenebb és kevésbé életrevaló, tsundere viselkedése miatt pedig egész létezése alapjaiban érthetetlen számomra, hiszen egy sorozatba két ilyen tulajdonságú karaktert betenni már erős túlzás.

Hát ebbe a díszes társaságba csöppen bele Kana, akinek lényegében a nagymamájához írt és gondolatban mindig felolvasott naplóját eleveníti meg a sorozat. Az új élet számtalan nehézséget és szomorúságot, de még több örömöt és vidámságot tartogat számára, hogy a 13 rész alatt igazi csapattaggá, baráttá váljon a kicsiny, ám annál meghittebb “család” számára. Mindeközben rengeteget tanul társaitól/ról és számos tapasztalattal lesz gazdagabb a mindennapi élet korábban nem ismert útvesztőit illetően.

Kana azonban sok dologban eltér a hasonszőrű animehősöktől, ő ugyanis egészen az utolsó pillanatig szinte semmilyen fejlődésen nem megy keresztül, ellentétben a magafajta félénk, ügyetlenke karakterekkel. Egyszerűen csak együtt él a többiekkel, aktívan kiveszi a részét a munkából, és igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Emellett viszont folyamatosan az a kényszerképzet gyötri, hogy a többiek nem tartják őt elég értékesnek és ezért akármikor kitehetik a szűrét. A folytonos bizonytalansága és bénázása – amiből a sorozat végére sem sikerül kigyógyulnia – nem igazán teszi őt szimpatikussá a szemünkben, hiszen az ember joggal várhatja el, hogy ha már végignézi a 13 epizódot, akkor igazán kisülhetne valami értelmes is a dologból.

Ebből a szempontból azonban inkább a többieket illeti dicséret, ugyanis ők maximálisan elfogadják Kanát olyannak amilyen (pedig igazán nem lehet könnyű…) és képességeikhez mérten birkatürelemmel terelgetik, hogy ha eljön az ideje, ki tudja választani magának a legmegfelelőbb utat.

Az elmondottak alapján éppen ezért meglehetős csalódást jelent az anime befejezése, ami gyakorlatilag sajnos kimerül abban, hogy Kana valamennyire megtanul biciklizni, ami aztán igazán szép siker egy teljes év alatt…

A sorozat megítélésében számomra a kettősség a legfőbb kulcsszó; egyértelműen jónak vagy rossznak semelyik részét sem lehet elkönyvelni. A történetben vannak jó elképzelések és őszintén vicces jelenetek, ugyanakkor egyáltalán nem mondhatni, hogy összességében egy maradandó alkotásról van szó. A látvány bizonyos esetekben valami borzasztó ronda és elnagyolt, máskor teljesen elfogadható minőségű. A karakterek a nyilvánvaló sablonosságuk mellett viszonylag szórakoztatóak, ám egyes tulajdonságaikat néha igencsak túlzásba viszik (pl. Haruka pedózása egy idő után halálosan unalmas). Ugyanakkor ellenpéldaként megemlíthetném a mellékszereplő Marimo-sant akinek álmodozó karaktere az egyik kedvencemmé vált a maga szelíd bájával és naiv optimizmusával.

A zenével kapcsolatban tulajdonképpen nincs említésre méltó kifogásom, viszont az openinget érdemes kiemelni, mert szerintem elég jól sikerült. A szinkront mindenki esetében eltalálták, kivéve Kanát. Az ő idegesítően siránkozós hangja ugyanis hamar az elviselhetetlenség határát kezdte nálam súrolni, ami jelentékenyen hozzájárult ahhoz, hogy már alig várjam az anime végét.

Mindent egybevetve a Kanamemo egy erősen közepes vígjátéksorozat lett, ami nem sok újat mutat, bár egy-két helyen tényleg egészen szórakoztató tud lenni. Akit esetleg érdekel az nézze meg, de azért vannak ennél sokkal jobb és eredetibb alkotások is. DVD-t nem érdemel.

Értékelés: 3.

Lássuk, mit tartogatnak még számunkra az őszi szezonban…

Asura Cryin’ 2

Az első szezon folytatása, amit eddig sajnos még nem volt időm megnézni. Egyébként tervezem.

Vélemény: Egyelőre nincs. A beletekerés alapján a grafika helyenként eléggé QUALITY.

Fairy Tail

Lucy, az ifjú varázslólány leghőbb vágya, hogy beléphessen a híres-neves varázslócéhbe, a messze földön ismert Fairy Tail-be. Álmában sem gondolná viszont, hogy ezen céljának elérését a városba újonnan érkező lúzerforma éhenkórász gyerek fogja elősegíteni, aki – mint később kiderül – jóval nagyobb hatalommal bír, mint azt bárki gondolná.

Vélemény: Tulajdonképpen egy egyszerű fantasyról van itten nagyba’ szó, ami főleg a hardcore rajongóknak ajánlható, illetve olyanoknak, akik kíváncsiak rá, hogy mi sülne ki belőle, ha a Naruto, a Soul Eater és a Slayers bizonyos elemeit nem túl igényes módon összevegyítenénk. Én nem fogom nézni, de mást nem beszélek le róla, mert végül is valamilyen szinten viccesnek tűnik.

Natsu no Arashi! Akinai-chuu

Ebből is itt a második szezon.

Vélemény: Majd az első után.

Nogizaka Haruka no Himitsu 2 – Purezza

Még semmi sem dőlt el: A keményvonalas animefan úrilány és közrendű barátjának romantikus-vidám története a második felvonással folytatódik. Új lehetőségek, új kihívások, új nehézségek várnak a meglehetősen lassan egymásra találó párosra. Vajon kettejük szerelme továbbra is kiállja a próbát?

Vélemény: Ha a második szezon is hozza az első színvonalát, akkor nem csalódhatunk nagyot. Mivel az elsőt szerettem, ezt is nézni fogom.

Nyan Koi!

A középiskolás Junpei allergiás a macskákra és ezért utálja is őket rendesen. Pechjére egy nap véletlenül eltöri a helyi macska-istenségnek állított útmenti szobrot, amivel magára szabadít egy ősrégi átkot. Innentől megérti a macskák beszédét ami már csak azért is hasznos, mivel – hibáját helyrehozandó – 100 jótettet kell végrehajtania a segítségért hozzá forduló négylábúak javára, különben végül ő maga is macskává változik.

Vélemény: A történet önmagában még nem lenne annyira érdekes, de valahogy jól van csomagolva. A szemtelenül viselkedő macskák viccesek, már csak miattuk is érdemes folytatni.

Sasameki Koto

Ushio Kazama bevallottan a lányokat szereti. Pontosabban a helyes lányokat. Ebből kifolyólag aztán szinte minden ebbe a kategóriába tartozó alanyra megpróbálja kivetni a hálóját, azaz igyekszik minél közelebb kerülni az illetőhöz. Viszont a lányok többsége hetero és/vagy foglalt, így aztán Ushio erőfeszítései általában csalódásba fulladnak. Ilyenkor legjobb barátnője, Sumika vállán sírja ki magát, csak sajnos azt nem veszi észre, hogy a lány, aki ugyan távol áll az általa megálmodott eszményképtől, mégis a legjobb választást jelentené számára, ott áll az orra előtt…

Vélemény: Szép és érzelmes yuri sorozatot szimatolok. Jöhet.

Seitokai no Ichizon

Gyakorlatilag valamilyen formában minden iskolában játszódó animében megjelenik a bűvös “diáktanács” intézménye. Épp ideje volt már tehát, hogy egy ilyenről is készítsenek külön sorozatot. A végeredmény a Seitokai no Ichizon lett, amely a jó nevű Hekiou Magániskola diáktanácsának mindennapi, ám korántsem szokványos életét tárja elénk. Az öttagú bizottság (4 lány, 1 fiú) minden tagja teljesen őrült személyiség és már ebből nagyrészt valószínűsíthető, hogy egy remek vígjátéknak nézünk elébe. A készítők azonban korántsem nem elégedtek meg ennyivel, ugyanis számtalan más anime paródiáját is beleágyazták a sorozatba, amelyek amellett, hogy nagyszerűen illenek az egyes szituációkhoz, még tovább fokozzák a jó hangulatot. A teljesség igénye nélkül eddig Haruhira, Lucky Starra, K-ON!-ra, Dragon Ballra, FMA-ra, Indexre, Yu-Gi-Oh!-ra, Death Note-ra és MariMitére való utalásokat fedeztem fel benne. És még csak két rész jött ki…

Vélemény: Maximális fanszervíz, maximális szórakozás; eddig ez a kedvencem a szezon vígjátékai közül.

Shin Koihime Musou

Kan’u és barátai visszatérnek, hogy tovább csépeljék a középkori Japánban garázdálkodó banditákat és számtalan viccesnél viccesebb na meg persze pikáns helyzetbe keveredjenek bele.

Vélemény: Az előző sorozatot is néztem, ezt is fogom, bár azért remélem, hogy legalább ez nem laposodik el a végére.

Sora no Otoshimono

Sakurai Tomoki egy átlagos srác. Világa azonban eltér a miénktől, ugyanis ott már régóta egy megmagyarázhatatlan eredetű hatalmas fekete “palacsinta” kering ide-oda a Föld körül. Ebből pottyan aztán főhősünk ölébe a szerencse egy mágikus-android-angyal képében, aki azt a feladatot kapta, hogy gazdája minden kívánságát teljesítse. Tomoki természetesen nem hagyhat kiaknázatlanul egy ilyen lehetőséget, hiszen kamaszkora eddig felhalmozódott perverzióinak kiélésére mi más adhatna jobb esélyt, mint egy mindenható angyal-maid? XD

Vélemény: A sci-fi-ecchi műfaj ügyeletes versenyzője. Eddig nem egy nagy eresztés, de azért talán megér egy próbát. A második részt mindenesetre még megvárom.

Tatakau Shisho – The Book of Bantorra

Egy olyan alternatív valóságban járunk, ahol a halott emberek lelke könyvvé válik amelyből később bárki megismerheti élettörténetüket. Ezeket a különleges dokumentumokat a Bantorrai Könyvtár mágikus képességekkel rendelkező harci könyvtárosainak csapata védelmezi fő ellenségével, a Sindeki Egyházzal szemben.

Vélemény: Nem érdekel. Nem is fogott meg és különben is van már elég néznivalóm az őszre. Dobva.

Ha lesz még, folytatom.

Lássuk mit tartogatnak számunkra az őszi szezonban…

11eyes

Kakeru Satsuki egy tragikus múlttal rendelkező, félszemű árva gyerek. Egy nap rejtélyes módon gyerekkori barátnőjével rövid időre átlép egy apokaliptikus párhuzamos dimenzióba, aminek látványa onnantól kezdve mindkettőjüket kísérti. A pusztuló, szörnyekkel teli világba való ismételt visszatérésük természetesen csak idő kérdése, bár a csávó végül valszeg a későbbi egész háremét magával viheti, hogy addig se unatkozzon. Az ecchi jegyében időnként megvillantanak néhány bugyit is, amiket számomra teljesen érthetetlen módon néha cenzúráznak, néha pedig nem.

Vélemény: Eddig az egész olyan semmilyen eltekintve attól, hogy az első epizód címét magyarul(!) is kiírták… Szerintem hamar ki fog esni, de egy esélyt azért kap.

Cheburashka Arere

Gena a magányos krokodil egy nap kap egy láda narancsot amibe korábban véletlenül egy majmocska is belepottyant. Gena megörül az új jövevénynek akit Cheburashkának (jelentése: “aki leesett”) nevez el és aki onnantól vele él a kisvárosban.

Vélemény: OMG! Ez akkora epic!!!

Inuyasha – Final Act

Gondolom az Inuyashát senkinek sem kell bemutatnom, hiszen kis hazánkban igencsak alapműnek számít. Ráadásul most már elvileg rendesen be is fogják fejezni, kellő mennyiségű harc, fegyver- és támadásfejlesztés, új gonoszok stb. bevetése után. Meglátjuk.

Vélemény: Az első epizód szerencsére nem visszaemlékezéssel telt, hanem átmenet nélkül folytatta a korábbi cselekményt, bár igazság szerint több szereplő így is az újdonság erejével hatott. Talán előtte fel kellett volna elevenítenem az utolsó 20-30 részt…?

Kämpfer

Natsuru Senou egy átlagos középiskolás srác. Legalábbis egészen addig, mígnem egy éjjel arra ébred, hogy harcos lánnyá, ún. Kämpferré változott. Kiderül, hogy valamilyen ismeretlen okból gyakorta kell majd ezentúl átalakulnia és hozzá hasonló képességű lányokkal megküzdenie. Csak az az egy biztos: nem veszíthet, mert az élete a tét. Ja, és mindezt egy koedukációellenes, szigorú erkölcsű iskolában teszi.

Vélemény: Akció-ecchi mutatós lányokkal és időnként humoros jelenetekkel tarkítva. Egyelőre szórakoztató, de többet nyilván nem is kell várni tőle.

Kimi ni Todoke

Kuronuma Sawako az a fajta lány, aki nem egykönnyen nyílik meg mások előtt. Éppen ezért az emberek többsége teljesen félreérti személyiségét és lényegében már a megjelenésétől is halálra rémülnek. A valójában melegszívű Sawako kevés számú barátja közé tartozik Kazehaya-kun is, aki amúgy mindenkivel jóban van, a lány pedig már régóta fülig bele van esve. Idővel kiderül, hogy érzelmei korántsem viszonzatlanok, így hát kapcsolatok megindulhat a fejlődés útján.

Vélemény: Az első rész már önmagában is elment volna egy teljes értékű filmnek; romantikus, humoros, néha szívbemarkoló. A mangaszerű grafika mondjuk nem valami szép, mégis remekül illik az animéhez. Felvéve a listára.

Kobato

A legújabb CLAMP sorozat, jellegzetes “clampos” stílusban.

Vélemény: Jelenleg (még/már) nem vagyok vevő az ilyesmire. Egészen a beszélő plüssállatok megjelenéséig bírtam az első részt. Az, hogy ez közvetlenül az opening után volt, azt hiszem sok mindent elárul…

Miracle Train

A tokiói metróval kapcsolatban él egy legenda. Állítólag közlekedik egy olyan szerelvény az Oedo vonalon, ami kizárólag a gondokkal küzdő nőknek jelenik meg és felszállva rá az érintettek problémái mintegy varázsütésre hamar megoldódnak. Ezt a különleges alkalmazottak; a bishounen alakban materializálódó állomások aktív közreműködése teszik lehetővé… Ezek után van még kérdés?

Vélemény: Amikor meghallottam a csávók bemutatkozását konkrétan lefordultam a székről a fájdalomtól… De metróreklámnak talán elmegy. Japánban.

Tegami Bachi – Letter Bee

Az egyedi, melankolikus hangulatú világban játszódó történet főhőse Gauche, egy különös, “nomád” postás (ún. Letter Bee), aki egy nap azt a feladatot kapja, hogy kézbesítsen egy csomagot egy távoli városba. A küldemény azonban meglepetésére egy élő kisfiú, akinek az anyját ismeretlenek elrabolták. Vajon Gauche inkább a fiú mellett marad vagy a karrierje megóvására koncentrál, hogy idővel magasabb pozícióba kerülve segíthessen beteg húgán…?

Vélemény: Fogalmam sincs miért, de elkezdett érdekelni ez a sorozat. Talán a hangulata miatt, de pár rész erejéig még biztos, hogy nézem. Aztán meglátom mi legyen vele.

The Sacred Blacksmith

Középkorban játszódó fantasy sorozat egy kezdő lovaglány és egy fiatal, ám annál mogorvább kardkovács főszereplésével, akik a férfi mágia által létrehozott fegyvereivel küzdenek a gonosz varázslók és a szörnyek ellen.

Vélemény: Az elfogadható kezdés ellenére sem vagyok biztos benne, hogy olyan nagyon érdekes lesz a későbbiekben a sztori. Egyelőre azért folytatom.

To Aru Kagaku no Railgun

A To Aru Majutsu no Index mellékszálaként készült ez a sorozat, ami szintén Academy Cityben játszódik és a korábban már megismert Misaka Mikotót és hasonszőrű, különleges képességekkel rendelkező barátait állítja középpontba.

Vélemény: Az alapötlet tetszik, a látvány gyönyörű, az opening pedig egyenesen csillagos ötöst érdemel, bár Kuroko már-már beteges ragaszkodása és nyugtalanító hangszíne néha elég fárasztó tud lenni.

Folyt.köv.